Azzal, hogy a horgász felszerelések, úgy általában évről évre fejlődnek, nem mondok újdonságot. Az viszont számomra is meglepő, hogy a kedvezőbb, alsó-közép árkategóriában is időről-időre gyakoribbak a kifejezetten jól használható horgász eszközök. A legutóbb hozzám került Ballistic-X pergetőbot és a hozzá való Daiwa Ninja 3000A orsó is ilyenek.
A tavaszi Horgász Show-n A Ballistic botcsaládot gyakorta tapogatták meg a látogatók. Mivel a kiállításokon a Daiwa cég csak bemutatja a termékeket, de nem árulja, árcédula sosincs rájuk kirakva. Ha az érdeklődő megkérdezi, természetesen válaszolunk az árakkal kapcsolatosan, de épp a Ballistic kapcsán gyakori volt a meglepetés, hiszen rendre közel dupla annyinak tippelték az árát kézbevétel után, mint valójában. Hogy egy közhellyel éljek, a puding próbája természetesen az evés, úgyhogy hamarosan hozzám került egy 2,40m-es, 15-50gr dobósúlyú pálca, hogy használat közben is szemügyre vehessem. Ez az erősség ezzel a hosszal igényelte a 3000-es méretű orsó használatát, amire 0,18-as Daiwa J-Braid zsinórt csévéltem. Így került végleg összhangba a felszerelés.
Két különböző terepet tűztem ki célnak. Az egyik egy kis csatorna, ahol a csukákat próbáltam horogvégre keríteni, a másik pedig örök kedvencem, a Duna, ahol természetesen a süllők kerültek célkeresztbe. A csatorna jellegzetessége, hogy mindkét oldala náddal-sással alaposan benőtt, a meder pedig foltokban hínárt rejt. Kiváló terep a pettyes ragadozóknak!
Hogy optimálisabban tudjam meghorgászni, és el tudjak dobni a nádfal előtt párhuzamosan, combcsizmával beléptem a nád vonaláig. A 2,40-es bothossz, bár nem hosszú, innentől éppen elegendőnek bizonyult, hogy el tudjam húzni úgy a csalit, hogy a növényben megbúvó csukát is ki tudjam ugrasztani, ha szükséges. Bár a bot önsúlya csekély, kicsit orrnehézre sikeredett, de nem bántó mértékben.
Ez valószínűleg abból ered, hogy bár a nyél fölött eleve vékonyan kezdődik a bottest, a spicc ezzel arányosan nem lett túlzóan vékony. Maradt tartás a végében is, ami a gyorsaságának kedvez, illetve segít a megfelelő akasztásban. Hála egy lelkes „krokodilnak”, hamarosan volt alkalmam az elméletet gyakorlatban is kipróbálni. Egyszerű támolygó kanalat vert le, majd rövid kardozás következett. A ritkás nádba igyekvését sikerült rendre kivédenem. Bár maga a bot kellő gerinccel rendelkezik, rugalmas annyira, hogy a hirtelen kitöréseket is ki tudja védeni. Végül sikerült a halat a kezemhez szelídíteni, majd szabadon engedni horogszabadítás után. 2 kilós forma súlya még messze nem feszegette a felszerelés határait. A napokban még ellátogattam a kis vízre, de 1-2 kg közötti csukákon túl komolyabb pikkelyessel nem találkoztam, így a nagy folyót kezdtem inkább erőltetni termetes halak reményében.
A számtalan betlit, mint már megannyiszor, az első szeptemberi lehűlés törte meg. Egy kőspicc mellett húztam el a wobblerem, amit váratlanul mart el az éjszakában egy fogas. A sikeres akasztás után szépen megállt a bot a kezemben, épp ahogy szeretem. Hatalmas iramban kezdett folyásnak lefelé megszaladni a halam, ami süllőtől szokatlan volt azonnali reakciónak, de tudtam, hogy márpedig csakis tüskés lehet. Nagyon nagy ereje volt. Itt már komoly szerepet kapott a Ninja fékje is. Még a csukáknál észrevettem, hogy a fék kicsit letapadt, így otthon a fékcsillag alá tettem egy kis zsírt. Gyári állapotában kicsit száraznak bizonyult, de egy csepp zsírtól feléledt és innentől hibátlanul tette a dolgát. Aggódtam a horog akadását illetően, így a biztonság kedvéért lazítottam a racsnin, had menjen a hal. Egyszer úgyis megáll, gondoltam. A harc zömében a bot első harmada dolgozott, de ha szükséges volt, nyúlt tovább is. Szépen-fokozatosan keményedik a bottest, aminek köszönhetően remekül lehetett irányítani a halat és mindig marad benne egy kis plusz erő, ha igazán nagy uszonyosba kellene beleemelni.
Végül lassan csak megadta magát a jószágom. Hosszú, izmos dunai fogas volt, a súlya ránézésre 5 kiló körül mozoghatott, de nem mértem. Inkább igyekeztem mihamarabb elengedni. A horogszabadítás nem okozott nehézséget. A hármashorog egyetlen ága tartotta csak a szája legszélében. Nem volt egy vaskos akadás... De szerencsére kibírta a szákig. Ha kicsit keményebbre veszem a fárasztást, meglehet lelépett volna idő előtt.
Hogy süllős wobblerezéshez megfelelő a bot karaktere, az számomra nem volt kérdés. Ami viszont még jobban érdekelt, hogy gumizáshoz hogyan muzsikál. Úgy éreztem, megvan hozzá a kellő gerince, hogy megfelelően közvetítse a gumihalat. A legkisebb plasztik, amit kipróbáltam vele 7 centi volt, amihez 10gr-os jigfejet használtam. Nagyjából ezt érzem a bot alsó határának, amivel még jól érzi magát és megfelelő a csalivezetés.
A plafon amit rá mertem tenni, az a Daiwa D'swim 11,5 centis gumihala volt 35gr-os jigfejjel párosítva. Ezt csak néhány dobás erejéig erőltettem, mert épp soknak éreztem. Ennyi súlynak már utána bólintott a spicc, amit gumizásnál nem kedvelek. Viszont 30gr-os fej mellett ugyanezzel a gumihallal már teljesen jól működött. Ez azért is jó hír, mert egyazon bot erőtartománya elegendő és megfelelő a wobbleres, valamint a gumis folyóvízi süllőzéshez egyaránt. Aki nem akar több botot magával cipelni, vagy csak egyszerűen nem tud több felszerelésre beruházni, annak ez igazán jó hír lehet. Végül néhány hasonló peca során gumizva is sikerült becsapnom pár szebb fogast. Kisebbek-nagyobbak egyaránt kopogtattak. A finom pöccintéstől a bivalyerős rávágásig mindent jól közvetített a pálca, akárcsak a mederben pattogtatott gumihal helyzetét. Több ízben sikerült időben észlelnem az akadókat, amiken aztán át tudtam emelgetni a csalit anélkül, hogy elakadna.
Ami még fontos a megfelelő jiges csalivezetés során, hogy az orsó futása sima legyen és lehetőleg a csésze és a kar ne kotyogjon. Ezek bármelyike ha hibázik, az információ vesztést jelent horgászat közben, ami az eredményesség kárára mehet. A Ninja 3000A ezeknek a kritériumoknak megfelelt. Nyilván a futás elmarad egy csúcskategóriás Certate orsóétól, illetve az önsúlya is jelentősebb, de az ára nagyon baráti, és tényleg egy használható tekerőről van szó. A zsinórprofilja felveszi a versenyt a csúcs orsókéval, ráadásul egy alumínium pótdob is jár hozzá.
Magánban gyakran keresnek meg horgászok tanácsért, hogy a pénztárcájukhoz mérten adott körülmények között mit ajánlanék. A hasonló felszerelés próbák is sokat segítenek számomra, hogy hiteles tanáccsal tudjak szolgálni. Olyan termékeket merek csak ajánlani nyugodt szívvel, amit magam alaposan kipróbáltam, és állta a sarat, nem csak átlagos, hanem kapitális halak alatt is. Ez a szett is felkerült a „bátran merem ajánlani” polcra.
Írta: Sztahovits Péter
