Nyélig görbül a bot, reccsen az orsó fékje, süvít a zsinóron megtörő szél, izzadó homlok, remegő kezek. Mindenki, aki már fárasztott igazán „nagy” halat UL, azaz könnyű pergető módszerrel, bizonyára tapasztalta, sőt e sorok olvasása után újra át is érezte az imént felsorolt adrenalinnal teli élményeket.
A 2017-ben megjelent 1-7 grammos Daiwa Mode XT-re tökéletesen illik a címben szereplő közmondás. A mérnökök ezzel a pár grammal az Ultra Light pergetők örömére szerettek volna egy igen sokoldalú botot tervezni, és ez teljes mértékben összejött nekik. Gondolkodás nélkül megrendeltem, és alig vártam, hogy végre a kezembe foghassam. Még szinte ki sem bontottam a csomagot, de már azon vettem észre magam, hogy egy csónakban állok, kezemben görbül a filigrán pálca, végén pedig egy jókora balin táncol. Na, de ne siessünk ennyire előre, nézzük szépen sorjában mit is kell róla tudni.
Itt éppen a harcsával bíbelődök, szépen látható a bot akciója.
Első látásra szembetűnik, hogy egy csőspicces botról van szó, ami leginkább a kisebb gumik, apró villantók, körforgók használatához lett kifejlesztve, de! tapasztalatból mondom, hogy a 2-5cm közötti wobblereket is nagyon szépen lehet vele dobni, ugyanakkor minden apró rezgést érzékelni rajta. A csőspicc előnyének tudható kapások remek közvetítése, mely számunkra gyorsabb reagálást eredményez, mindemellett a kapás-bevágás közötti időszak is csökken. 2 részes bot révén rendkívül kompakt szállítást tesz lehetővé, hiszen alig foglal helyet a maga 95cm-es hosszával. 8db gyűrű található rajta, ami egy nagyon jó erőelosztást tesz lehetővé, ugyanakkor szép ívet ad fárasztás közben a botnak. Impozáns kidolgozású, emellett érdemes megemlíteni a nyéltag kialakítását. Sikerült egy nagyon klassz, megfelelően rövid nyelet megalkotni, ami nem akad be sehova, viszont ha peca közben, egy távolabbi dobást szeretnék vele megejteni, akkor kényelmesen rá tudok fogni a nyéltag végére, egy erősebb, hosszabb dobás kivitelezése érdekében. A hossza optimális, mindössze 180cm, ami nem csak a csónakos, de a parti pergetős túrákon is elegendő.
Zömmel 2-5g körüli jigekkel horgászom, amiket elképesztő távolságokba repít, de ehhez nyilván fontos a teljes felszerelés precíz összeállítása. Tökéletesen párosul hozzá a Luvias orsócsalád legkisebb tagja a maga 1000-es méretben 175 grammos súlyával.
Zsinór tekintetében 0,06os fonottnál vastagabbat nem tennék rá, mert az már nagyon lebutítaná, valamint az érzékenységéből is sokat veszítene. Ilyen vékony főzsinóroknál mindig használok előkét, ami megvédi az esetleges kopásoktól. Jelen esetben 0,18-0,20mm vastagságú fluocarbon előke tökéletesen megfelelt. Ha már megvan az összeállítás, mehetünk is pecázni!
Mindenki, aki ismer, tudja, hogy nagy szerelmem a Tisza-tó, mely sokszínű horgászlehetőséggel dobogtatja meg az emberek szívét, többek között az enyémet is, mióta az eszemet tudom. Az elmúlt években felfedeztem több ígéretes horgászhelyet, ahol szebb köveseket, fogasokat, de még harcsát is foghatok. Ezeken a helyeken az átlag vízmélység 1,5-3m körüli, ami nem feltétlen követeli az ultrafinom pecát, de nyáron a nagy mennyiségű ivadékra ráállnak a jobb ragadozók is, mi több azokat szedegetik igen aktívan. Szerencsémre ezt a jelenséget többször volt alkalmam végignézni. Az áramlattól, széltől, halak kapókedvétől, a víz áttetszőségétől, illetve az adott napszaktól is múlik milyen színt vagy formát választok. Ennél a botnál leginkább a 2-7 centis gumikat részesítem előnyben, a már említett grammokat használva.
Az 5 centis Wise Minnow az a csali, amit még szépen tudok dobni és vezetni ezzel az összeállítással.
Most bizonyára többen elgondolkoztak azon, hogy mi van akkor, ha nagyobb halat akasztunk. Igen! Az ultra light pergetés nem feltétlenül a kishalak horgászatáról szól. A korábban leírt összeállítás többször bizonyított, nem csak a kisebb süllők, kősűllők, de a komolyabb több kilós ebfogúak, balinok vagy akár harcsák horgászatában is. Egyik legemlékezetesebb túrámat Sztahovits Péter barátommal ejtettem meg nemrégiben, aki meghívásomnak eleget téve ellátogatott hozzám egy közös peca reményében. A napot 7 óra körül kezdtük egy befolyóban, ahol számos süllőt fogtunk, azonban nem az a méret, amit bizakodva vártam. Tudtam, hogy vannak jobb halak is a pályán, éppen ezért folyton csalit cserélve próbáltam megtalálni azt a méretet, színt, formát, amit éppen megesznek. Sajnos kicsit későn kezdtük a horgászatot, a nap már elég magasan járt, ami egy másik ötletet is adott, hogy hol lehetnek a termetesebb halak. Majd a törések helyett a nád szélét kezdtük el vallatni. Ott a víz maximum 1 méteres lehetett, ellenben a 2-3 méterrel bentebb lévő, 3-4 méteres vízzel szemben, ahol kisebb-nagyobb törések is voltak. Helycserés támadás következett, a nádtól nem messze leállva, próbáltunk minél pontosabban kidobni a növényfal elé. Jól döntöttünk! Nem sokkal később már perecben hajló bottal fáraszthattam az első jobb süllőmet. Szépen dolgozott az összeállítás, még az ATD fék is ritkán, csak a hosszabb kirohanások végett szólalt fel. Pár perc múlva szákban, majd a kezemben tarthattam egy szép 4 kg körüli süllőt. Gyors kép, és mehetett is vissza a helyére.
Az egyre magasabban járó Nap már nem kedvezett annyira a halaknak, érezhetően kevesebb kapásunk volt, no meg az időt is próbáltuk úgy elosztani, hogy még aznap több helyszínre is ki tudjunk jutni, éppen ezért egy másik ígéretes részre vettük az irányt. Ott lehorgonyzás után nem sokkal egy igazi botkivevős kapásnak vágtam be. Éreztem, hogy nagyobb lesz, mint az előző süllő, éppen ezért felszedtük a horgonyt, és rohantunk a hal után, mert már lehúzott pár méter zsinórt a dobról. Nem szerettem volna, hogy egy esetleges kötélbeúszás miatt lépjen meg. A nyílt vízen lehetett terhelni a felszerelést, amennyire a zsinór engedte. Mondanom sem kell, hogy hatalmas élmény volt a fárasztás elejétől a végéig. Majd 5 perc után készülhettek a képek az amúgy 4-5kg körüli haresszal. A nap végét küszívás keresésével töltöttük, de sajnos amit találtunk, az is olyan helyen volt, hogy még véletlenül sem tudtuk megdobni. Sebaj, akkor csorogjunk a Tiszán, közben balinozzunk!
Ilyen és ehhez hasonló balinból volt bőven jelentkező.
Több szép halat fogtunk, amiket igazi élmény volt fárasztani, de a nap nagyon gyorsan elszaladt. Petire még hosszú út várt, így, remélhetőleg nem túl távoli időre, felfüggesztettük a pecát. Dacára a kánikulai nyár közepi időjárásnak, panaszra nem volt okunk. Élményekből sem volt hiány, és a felszerelés is állta a sarat. Azóta csak még jobban a szívemhez nőtt! Nem kellett csalódnom sem a botban, sem a Tiszában! Aki teheti, próbálja ki mindkettőt!
Írta: Koncz Dávid
